- Beteg a világ, rohadtul beteg – állapította meg halkan, maga elé mondva Jol-Kes, majd a leégett cigit egy régóta nem használt, működésképtelen, derékszögben meghajlított parkoló órán nyomta el és a hozzá legközelebbi kukába pöccintette. Aztán bőrdzsekije zsebéből előkotorva slusszkulcsát mágnesautójához lépett, és egy laza mozdulattal kinyitotta. Amint beült járművébe, annak fedélzeti monitora azonnal bekapcsolt egy automatikus reklámmal, ami a Vizaraxa bolygót, mint új lehetőségek tengerét hirdette.
- Apátok faszát! – hördült fel a zsoldos és reflexből nyomta ki a propaganda filmet.
Habár a kocsija, ami leginkább a Shelby AC Cobra 427-es modelljére hajazott kombi kivitelben, teljesen mentes volt mindenféle elektronikától – a meghajtásától eltekintve -, mégis szükségnek érezte a kis képernyőt. Egészen eddig a pillanatig, mert már az arra telepített blokkolók sem szűrik meg a nemkívánatos dolgokat. Így aztán fogta Jol-Kes, kitépte a helyéből és a lehúzott ablakon úgy hajította ki, hogy a kocsma falán csattanva, ezernyi darabra törve semmisült meg. A műveletet követően rögtön indította is járművét, ami nagyjából három méter magasra emelkedett, majd egy egyhelyben végrehajtott, száznyolcvan fokos fordulat után már száguldott is az Olt Bornen utca felé, ahol Redstonet kirabolták. Illetve az újdonsült felbérlőjét, aki Redstone néven mutatkozott be neki. Nyilvánvalóan nem így hívják eredetileg. Csak egy álnév, amit tolvajként használ. Vagy lehet, néhány perccel azelőtt találta ki, hogy felvette a zsoldossal a kapcsolatot. Ironikus, hogy az utcát is egy művésznevén ismert emberről nevezték el, ahol az incidens történt. És mázli, hogy azon az utcán van Jol-Kes egyik legrégibb ismerősének az üzlete, aki minden bizonnyal fog tudni segíteni neki a merevlemez visszaszerzésében.
A mágnesautó gyorsan, nagyjából félóra alatt tette meg a távot. Nem sok hasonló jármű közlekedik a legalsóbb szinten, elvétve egy-két automatizált, végeláthatatlan munkáját végző szemeteskocsi, melyek abszolút nem akadályozták a közlekedésben. Itt a legtöbb ember csak az olcsó tömegközlekedést engedheti meg magának, semmi mást. Amint kiszúrta a lábait széttárogató nőt ábrázoló, erotikus üzletet hirdető neonreklámot a vezronnai zsoldos, rögtön lelassította járművét és rövidesen le is parkolta. Az egyik közeli sikátorból egy rosszarcú, pillangókését forgatgató fazon indult meg a ritkaságnak számító autó felé, de amint meglátta Jol-Kest kiszállni belőle, azon nyomban irányt váltott.
- Vagina Mennyország – olvasta el sokadjára a bolt nevét a zsoldos, és mint minden alkalommal, most is mosolyt csalt az arcára. Aztán elindult a bejárat felé, amin belépve egy gigantikus méretű pornófilm- és szexüzlet fogadta. A helyiség legvégében elhelyezett pultban pedig egy, a szakmának már hátat fordított, rendkívül attraktív, ex-pornófilm színésznő állt. Zsoldosunk minden teketória és nézelődés nélkül átvágott a legkülönbözőbb kategóriájú filmek és szexuális kellékek armadája között, majd a rózsaszín, vibrátorokkal és guminőkkel szegélyezett asztal előtt megállt. A harmincas évei közepén járó nő feltekintett, mire mind a ketten elvigyorodtak.
- Szervusz, Jol-Kes – üdvözölte derűsen az ex-pornós.
- Viktória – bólintott hasonló jókedvvel a zsoldos.
A nő szórakozottan a derekára tette kezét.
- Mi szél hozott erre ismét?
- Ugyan az, mint mindig – legyintett Jol-Kes. – A meló.
- Azt hittem már, hogy hozzám jöttél látogatóba – vigyorgott Viktória.
Szája egyik szegletét felhajlította a zsoldos és megingatta a fejét.
- Nagyon jó látni téged is, de most a főnöködhöz jöttem – mondta. – Szeretnék beszélni vele, ha megoldható.
- Az irodájában van – mutatott egy hátsó ajtóra Viktória. – Oda vezesselek?
- Köszi, de még talán oda találok – felelte Jol-Kes és megindult az adott irányba.
Mielőtt beléphetett volna az ajtón, a nő utána szólt, és ahogy visszapillantott rá, már csak a felé repülő sört látta. A zsoldos játszi könnyedséggel kapta el a piát, és egy bólintással megköszönve a dzsekije egyik belső zsebébe rejtette, aztán benyitott a bolt méretéhez képest szűk folyosóra. Onnan jobbra és balra is ajtók nyíltak, amelyek mögött helyben forgatták a pornófilmeket, de a zsoldost ezek hidegen hagyták. Csak baktatott a korridor legvégén álló iroda felé, ám mielőtt belépett volna barátjához, elolvasta az ajtón álló, eddig nem látott „Mor Bol-Fae - Vezérigazgató” feliratot. Ezen még jobban elmosolyodott, mint az üzlet nevén, majd kopogás nélkül beengedte magát.
- Szevasz, édes komám – köszöntötte a másik vezronnai, aki éppen igazgatói teendőit végezte, ami a frissen elkészített felvételek szemügyre vételéből állt. – Hogy-hogy ismét itt?
Jol-Kes és Bol-Fae együtt nőttek fel az akkor már meghódított, idegen fennhatóság alatt álló Vezronnán. Hogy ne tudják az utcákon folyamatosan őrjáratozó szervek, se senki más, hogy miben mesterkednek, kitaláltak egy saját, mindenki számára halandzsának tűnő nyelvet. Olyan sokáig használták és fejlesztették, hogy már-már jobban beszélték, mint saját anyanyelvüket. Idővel persze külön váltak az útjaik, Jol-Kes elit kommandós lett az ellenállás berkein belül, míg Bol-Fae a hírszerzéshez csatlakozva kémnek állt, és már nem volt szükség az általuk kiötlött kommunikációs formára. Miután a bolygót visszaszerezték az őslakosok, úgy döntött a két barát, hogy a szerzett tudásukat kamatoztatva világot lát, ezért az egyik felcsapott zsoldosnak, a másik pedig információ kereskedővé vált, és mellékesen – hogy valódi foglalkozását elfedje - még a szexiparhoz is csatlakozott. Sokáig azt hitték, hogy soha az életben nem fognak már találkozni többé, de épp ellenkezőleg történt, és meglepően sokszor fújta össze őket a szél. Ha valamivel kapcsolatban tudni akart valamit Jol-Kes, csak felkereste barátját, míg Bol-Fae akkor alkalmazta fajtársát, ha szüksége volt egy megbízható harcosra. A világ pedig egyre modernebbé, technológiailag fejlettebbé vált. Mindennapossá és szinte kiküszöbölhetetlenné vált a magánszemélyek lehallgatása, megfigyelése, aminek kijátszására mindig kapóra jött a kizárólag kettejük számára érthető beszéd gyakorlása. Így, amikor meglátta a boltot figyelő kamerákban a zsoldost, automatikusan átváltott az informátor agya halandzsára.
- Hali – felelte Jol-Kes a kitalált nyelven. – A szokásos, tudod.
- Ha a szokásos lenne, nem jöttél volna hozzám – állította meg a pornót Bol-Fae. – Miben segíthetek neked?
A zsoldos közelebb lépett barátja dolgozóasztalához, amin tucatszám álltak a szexfilm kazetták.
- Néhány órája történt egy rablás az utcádban – mondta. – Tudni szeretném, hogy hol van az elkövető.
- Nagyjából ötpercenként történik valami bűncselekmény a környéken – nézett rá az informátor. - Ennél kicsit több részletre van szükségem.
- Egy mechanikus lény volt az elkövető – folytatta Jol-Kes sötéten. – Hol találom meg?
Bol-Fae szemei elkerekedtek és rögtön félrevonta a tekintetét.
- Nem tudok semmi féle mechanikus lényről, aki ilyesmit képes lenne elkövetni – mondta kissé feszülten.
- Nézd, nincs kedvem felesleges köröket futni – váltott komoly hangnemre a zsoldos. – Rád van írva, hogy tudsz valamit. Mint mindig, mindenről. Kérlek, segíts nekem.
- A barátom vagy, Jol-Kes – sóhajtott egy nagyot az informátor. – Ezért őszintén és nyomatékosan megkérlek, hogy hagyd ezt a melót. Bármi másról elárulok neked dolgokat, de erről ne kérdezz. Könyörgök.
Ökleivel az asztal lapjára támaszkodott a zsoldos.
- Ha az emlékezetem nem csal, fél évvel ezelőtt rád szállt három korrupt rendőr. Baszogattak, megaláztak, védelmi pénzt szedtek tőled, és néhányszor még el is vertek olyan szinten, hogy a kórházban kötöttél ki – magyarázta lassú tempóban. – Te felkerestél engem, hogy segítsek neked megszabadulni tőlük, mire azonnal idejöttem és kinyírtam a szarházikat. Pusztán baráti szívességből. Becsületből. Most pedig azt mondod nekem, hogy nem segítesz, és hagyjam is abba a már elvállalt munkát?! Köpjek az elveimre? Jól hallok?
- Tudtam, hogy ezzel fogsz előfurakodni – nézett maga elé szomorkásan Bol-Fae. – Nagyon sokkal tartozom neked, ez tagadhatatlan – itt egy pillanatra elhallgatott, majd felállt a székéből, megigazította öltönyét és barátja mellé sétált. – Mielőtt elárulom az infót, azt el kell mondanom, hogy én sem tudok valami sokat az egészről, ám annyit igen, hogy olyan veszélyes vizekre fogsz evezni, amilyenekre ezelőtt még sohasem. Nehogy beletörjön a bicskád! A hely, ahol az a bizonyos elkövető tartózkodik, a középső harmadban található Lélek Varázs Hotel.
-
A nagy rohanás közben megpillantotta a legközelebbi függőbusz megállót. Odaérve gyorsan körbenézett és levágódott az első padra. Lehajotta fejét és lihegve a földet bámulta. Egyszerűen nem tudta felfogni, hogy bukhatott le a behatolás során. Sam a zsebre vágott kommport eszközét szorongatta töprengés közben. Átfutott minden egyes művelet az agyán, melyet végrehajtott az elmúlt pár órában, de semmi. Előkapta cigis dobozát, kivette az utolsó szálat és rágyújtott. Az első slukkot követően egy mélyet sóhajtott. Hirtelen egy mélyen dübörgő hang nyomta el a város zaját. Sam jobbra nézett és tekintete megakadt az égen. A harmadik városszintről szinte zuhanó repülésben szálltak alá a vizaraxi rendőrség kékeszöld járművei. Az utcáról az emberek egyik pillanatról a másikra eltűntek. Egyre hangosabb robaj és fényáradat kíséretében a négy rendőrségi jármű elérte végcélját. Sam arca egyre vörösebb lett, s a cigijét egyre gyorsabb ütemben szívta, miközben a függőbusz után kutatott tekintetével. A padon ülve, lábával egyre gyorsabb ütemben kezdett dobolni, egyre kevésbé tudta fékezni magát.
- Na ezek se porszívót jöttek vásárolni, hogy a jó kurva élet bassza meg! – préselte ki magából visszafojtva. Ebben a pillanatban megpillantotta a távolban a függőbuszt, mely a nagy stressz hatására úgy tűnt, mintha egy év múlva érne csak ide. A rendőrségi autók lebegve megálltak Sam háza előtt. Három a földön, egy pedig lakásának erkélyénél. Behatoltak az épületbe, a földszinten és az erkélyen át. Képtelen volt levenni a szemét a rendőrségi akcióról. Abban biztos volt, hogy a számítógépén nem fognak találni semmit. Minden egyes adat közvetlenül a kommport eszközére lett irányítva, melyet azóta is folyamatosan a zsebében szorongatott. A függőbusz fékjeinek csikorgására egy pillanatra megriadt. Amint kinyíltak annak ajtajai, abban a pillanatban felvágódott az üres szerelvényre. Menetiránynak háttal ült le, hogy tovább figyelhesse az egyre távolodó eseményeket. A függőbusz ablakából figyelve egy lassan hömpölygő, olajzöld füstre lett figyelmes. A Vizaraxi Rendfenntartó és Végrehajtó Intézmény emberei elgázosították a lakását. Meredten bámulta, míg a függőbusz le nem kanyarodott az utca végén. Biztosra akartak menni az épületbe való behatolás során, ugyanis a használt gáz halálos méreg volt. Ritkán került alkalmazásra a város történelme során, de aki látta, az tudta, hogy valami nagy balhé történik és el kell tűnni a helyszínről. A városi rendőrség nagyrészt a harmadik szinten, azaz az Elit harmadban tartózkodik. Vizaraxa alsóbb szintjein kevesebb járőr cirkál, csak kritikusabb helyzetben veszik kézbe a dolgokat. Sam megtörölte szemeit és előre görnyedt az utasülésen. Egy pár másodpercre sikerült kiűznie minden rossz gondolatot, csak meredten nézte a padlót. Tudta, hogy ha ilyen erőket vetettek be ellene, akkor ez egy hosszú játszma lesz. Nem számít hogy élve fogják-e el, vagy sem. Csak az adat kell nekik, semmi más. Egy másfél óra út után a szerelvény ajtajához állt, s közben az ablakokat kémlelte. A függőbusz hangos, fáradt csikorgással állt meg a megállóban.
- #...tizenhatos megálló...# – mondta a fáradt automata hang a szerelvény hangszórójából, majd az ajtók kinyíltak. Sietve távozott, az utcára érve gyorsított a tempóján. Fejére húzta ballonkabátja kapucniját és menet közben a sikátorokat figyelte. Az alsó szint tizenhatodik megállója semmiben sem különbözött más kerületektől. Itt is részegek, drogosok, és prostik játák az utcákat, csak ennek a kerületnek nem volt semmilyen más neve, csak szimplán 16. A főbb épületek, terek elhelyezkedése nagyrészt minden kerületben megegyezett a Sötét harmadban, a könnyebb tájékozódás érdekében. Ennek alapján be tudta azonosítani az irányt a saját kerületéből kiindulva. A következő sikátor bejáratánál egy furcsa graffitire lett figyelmes. Egy feketére égett bőrű férfit ábrázolt, aki hatalmas mosollyal meredt a falról és épp a saját torkát vágja el. Alatta a következő felirattal: "Legyen szép napod".
- Neked is barátom, neked is! – dünnyögte, majd köpött egyet és azzal a lendülettel befordult a szűk sikátorba. A vöröses falak között egymás után sorakoztak a lépcsős pince bejáratok, körülöttük szemétdombokkal és mindenféle kidobott kacatokkal. Útközben feltűnt egy-egy sárban fetrengő hajléktalan, akik vagy azért hemperegtek a földön, mert hozzájutottak a napi adagjukhoz, vagy pedig azért, mert az elvonási tünetekkel küszködtek. A drog mámorában úszók és az attól szenvedők képtelenek voltak érzékelni a külvilágot, így Sam-et nem vették észre. Pár perc gyaloglás után bekanyarodott a következő pince bejáratához, lerohant annak lépcsőjén és ökölbe szorított kézzel kezdte csapkodni az ajtót, szinte megállás nélkül. Odabentről hangos zene hallatszott és vele egy egyre hangosodó, rikácsoló embert lehetett hallani, egészen az ajtó kinyíltáig.
- Ki vagy te és mit akarsz? Ha drogos vagy, akkor máris elhúzhatod a mocskos beledet, különben szétrúgom a narkós seggedet! – magyarázta fennhangon a lakó, a résnyire nyitott ajtón keresztül.
- Kussolj Jesper! Sam vagyok...
A név hallatán hezitálás nélkül ajtót nyitott az alacsony, beesett arcú, görnyedt testalkatú fickó. Vörös hajának minden egyes szála égnek állt, mint akit megrázott az áram. Amint beengedte hirtelen jött vendégét, azonnal visszazárta az ajtót, melyen több volt a zár, mint falban a tégla. Visszafordulva kikerekedett, táskás szemekkel nézett Sam-re.
- Azt már tudom, hogy ki vagy cimbora. De arra még nem kaptam választ tőled, hogy mit is akarsz. Ha jól emlékszem egyértelműen megbeszéltük, hogy egymáshoz nem ugrunk át csak úgy, egy tálca süteménnyel...
- Jes...szükségem van a segítségedre. – nyögte ki nehezen Sam.
- Ki vele...várj! Kitalálom. Elbasztál egy melót, mi? – reagált pökhendin Jesper – Most pedig itt akarod meghúzni magad? Bocs haver, de ide nem jöhetsz.
- Hihetetlen mit össze tudsz pofázni. Kurva nagy gáz van, és erről tudnod kell. Mond neked az valamit, hogy CordeCon?
- Na ne! Ezek szerint te hatoltál be a rendszerükbe.
- Igen. Elvállaltam egy anyag megszerzését. Minden faszán ment, eltűntettem minden nyomot magam után a behatolás során, mindent végig ellenőriztem. Még az adatátvitel alatt sem lépett fel semmi gáz. Viszont az anyag csak egy másik dokumentummal együtt volt megszerezhető, egymagában nem. Amint törölni akartam a rendszerükből az állományt...beütött a szar. – hadarta Sam.
- És most hol van a cucc?
- A gépen nem fognak találni semmit – előkapja a zsebéből kommport eszközét – itt van minden. A zsaruk tíz perccel utánam ott voltak a háznál, elgázosították az egész lakást.
- Nos, ha már idecsalod az Elit banda szirénázós csicskásait, akkor mutasd azt a két doksit. Most már úgyis tök mindegy. – szólt Jesper feszülten, miközben az asztalán levő dobozhoz nyúlt – Cigit?
- Jöhet, – nyögte Sam és rágyújtott – kösz. Minden külvilággal történő kommunikációt lőjj ki, ez kényes cucc.
Jesper lakása felért egy elektronikai szaküzlet teljes kínálatával. Szinte minden második tárgy a lakásban a gépével volt összekötve. Ahogy szép sorban lekapcsolta a különböző megfigyelő és titkosító berendezéseket, egyre sötétebb lett a pincelakásban és csak egyetlen halvány monitor világított az egész helyiségben. Jesper rákötötte számítógépére a kommport eszközt, ami ennek hatására csikorgó hangokat hallatott.
Mindketten a monitort bámulták és a megkaparintott adatokat olvasták. A dokumentum formailag elég egyszerű volt, köszönhetően a vizaraxi állam intézkedéseinek. Ugyanis a rendeletek terén felhagytak a sok-sok hivatalos kerítőszöveggel, így egyértelműen kivehető volt a lényeg.
- Kitoloncolnak két kerületnyi embert? Miért? – kérdezte Jesper értetlenül.
- Csak olvasd tovább haver. Ott jön a lényeg, nem fog tetszeni.
- "....a következőkre vonatkozik. Átlag harmad: 4. Sötétharmad: 16." Hogy a jó kurva anyjukat! – kiáltott fel Jes.
- A legszebb az egészben, hogy semmilyen dátumot nem említenek. Nézzünk bele a másik adathalmazba, hátha abban találunk bővebb infót. – szólt Sam, miközben fejét vakarta. A kommport eszköz csikorgása abbamaradt, majd újból rákezdett. Jesper a lábával dobolva várta, hogy a számítógép feldolgozza az adatot, de minden hiába. A második adathalmaz kódolt.
- Mond csak Sam, miért használod még mindig ezt a vackot? Ez az ócskavas már legalább kétszáz éves! Plusz, ezt az adatot nálam nem fogjuk tudni elolvasni. Ilyen kódolást én még életemben nem láttam. – dőlt hátra székében puffogva Jes.
- Picsába, most mi legyen? Ismersz valakit, aki tud segíteni?
- Vicces a véletlen egybeesés, de pont az Átlag harmad negyedik kerületében van egy fickó. Az minden szart feltört már életében.
- Akkor kapd össze magad, máris indulunk. – mondta Sam, miközben lecsatlakoztatta a ketyerét, s zsebre rakta azt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése